A legnagyobb pofonként a Szlovákia elmúlt három évéért felelős gazemberek orcáján nem egyszerűen az csattant, hogy Robert Fico – akit a szlovákok 2020-ban teljes joggal kergettek el a Nyári Érseki Palota környékéről – győzött.
Az óriási saller azok kétharmados győzelme, akik ilyen vagy olyan módon mást akartak, mint ami eddig volt.
A Szlovákiát az elmúlt három évben kormányzó erők 18,14 százalékot kaptak összesen; ha nagyvonalúan hozzáadjuk a szlovák politika eddigi irányaival nagyjában-egészében egyetértő, csak a megvalósításuk minőségével szemben kritikus Progresszív Szlovákia szavazatait, 36,1 százalékot kapunk. Szlovákia bő hatvan százaléka pedig – ha eltérő hangsúlyokkal is, de – valami egészen mást akar, és kormányképes többséget is csak ebből az irányból lehet szervezni.
Ez a kormányképes többség nem lesz magyarbarát, mert nem fogja magyar parlamenti jelenlét arra kényszeríteni, hogy az legyen. De mivel a magyar kisebbségi jogok semmibevétele ma Szlovákiában oldalakon átívelő politikai konszenzus tárgyát képezi – az országnak az elmúlt három évben liberális államfő és kormány alatt összesen egy Csemadok-törvényre futotta magyarpárti gesztusként, maradt a helyén a kettős állampolgárság középkori színvonalú szabályozása, és sikerült még egy olyan közigazgatási reformot is beterjeszteni, ami nagy szlovák tömbökbe olvasztaná be a magyar járásokat –, ettől a magyaroknak semmivel nem lesz rosszabb.
Kisebbségi jogok ügyében Szlovákiában jobbos, balos, liberális egy kutya; Ficóék magyarpolitikája legfeljebb gusztustalanabb volt az őt követőkénél, de rosszabb semmiképp.
S miután felvidéki magyar testvéreink úgy döntöttek: bár megtehették volna, nem kívánják parlamentbe juttatni a Szövetséget, ezt a szempontot fájó szívvel ad acta tehetjük. Magyarellenes rosszak közül kell tehát kimazsoláznunk a hazánk számára legkisebbet.
Az pedig Robert Fico, és egy Smer-Hlas-SNS kormány. Amely a magyarokat nem szereti ugyan, de legalább a szlovákokat igen. Bolond új világunkban már az is eredmény, ha egy szomszédos ország kormánya hajlandó figyelembe venni saját hazája érdekét. Robert Fico alatt Szlovákia a V4-ből nem kifelé kacsingat majd, hanem beleáll kötésig; s a kóros orbanofóbia jelentette akadály nélkül lehet majd vele együtt mozogni mindazon Európa-politikai ügyekben, melyekben a szuverén Magyarország és a szuverén Szlovákia érdeke megegyezik. Szlovákia álláspontját ismét Pozsonyban írják majd, nem pedig Washingtonban és Brüsszelben; az alternatíva ennek ellenkezője lett volna, azonos mértékű magyarellenesség mellett. Ez jó. És ennyi a biztos. Minden más bizonytalan.